2014.09.27. szombat – Budapest-kupa; Óbudai Teljesítménytúra (19 km)
Nem volt könnyű felkelni reggel 😀 Arról nem beszélve, hogy kb. a város ellenkező oldalára kellett elbumlizni BKV-val. Mindenesetre társaság akadt: már a buszon találkoztunk Márton Danival, akivel kedélyesen ballagtunk a reggeli hidegben a Doberdó utcai rajtig. A kelő nap lassacskán magashegyi éghajlatot megszégyenítően perzselni kezd minket. Átöltözöm, mert mással úgysem tudom elütni az időt, valamely rejtélyes okból 7:50-ig nevezési lapot se engednek kitölteni – talán hogy nehogy előrerohanjunk? De könyörgöm, a saját felelősségre indulásba ez is beletartozik, hogy ha tudom, hogy x km/h sebességre nyitnak a pontok, akkor ahhoz igazítom magam!!! Mindegy, a szervező bácsi egyezményesen csecsemőnek nézett minket, ugyanis amikor 8 óra után 2 perccel már hosszú falanxban sorakoztunk az induláshoz, akkor is próbálta az utunkat állni azzal, hogy az ő órája szerint még nincs 8 óra!!! Végül a közfelháborodás láttán elengedett minket, de még akkor is dühöngött, hogy majd nekünk fog biztos feljebb állni, ha előbb érünk oda, hogysem kinyitna a pont… Értetlenül álltunk az autokratizmus ilyen konok és minden realitást nélkülöző megnyilvánulása előtt, nemcsak mi, szemtelen fiatalok, de az idősebbek is.
A széles turistaút enyhén felfelé indul a Mátyás-hegy felé a kiscelli Kálvárián át. A Budai-hegység még ilyenkor, ősz derekán is ragyogó zöldben pompázik jórészt, a hajlékony ágak belógnak az útra. G egy túratárssal a jövő heti Pálos túra esélyeit tárgyalja, főképp a kompos átkelésre és a túra utáni hazajutásra vonatkozóan. Dani lemarad tőlünk, mert úgy dönt, jó fej lesz és megvárja Zoliékat. Úgyis utolérnek majd.. 😀
Az első ellenőrző pont még a kertek alatt van, a meredeken emelkedő, gondozott, sziklakertes, virágos utcák Svájcra emlékeztetnek némiképp. A K+ jelzésen érjük el az erdőt. Kényelmes, sokat járt turistaúton baktatunk a Hármashatárhegyi útig, és balra fordulva az országos kéken lefelé vesszük az irányt. Egyre keskenyebb az út, oda kell figyelni a lépésre. A Fenyőgyöngyénél nagyobbacska társaságba ütközünk, innen indul a rövidebb táv felfelé a panorámás meredeken, az Árpád-kilátó felé. Útitársunk, János vállalja, hogy készít egy képet rólunk a tavalyi második közös túránk emlékére 🙂 Bővebben… →
