Lassan jár a csigabiga

2014.08.20. szerda – Lábatlan 15 teljesítménytúra

Az úgy volt, hogy a Gyermekvasút-túra után G hazafuvarozott engem Tatabányára, ő pedig a kocsiban aludt valamicskét fenn a Turulnál, hogy aztán hajnalok hajnalán leballagjon a városközpontból induló buszhoz, ami elviszi őt Lábatlanra a rajtba, ahonnét 30 km-t sétáltak Boldizsárral vissza a madárig. Itt léptem be én a képbe, igaz, csaknem megkésve; a Turulhoz vezető sok száz lépcsőn jóformán rohantam, nehogy elkéssek, mert a 15-ös távon délután 1-ig lehetett rajtolni, ez a két fanatikus ember pedig ezt is meg akarta még csinálni pluszban a harmincon felül, én meg kipihent dilettánsként velük tartottam 😀

12:55-kor keltünk útra 😀 G szerint én húztam őket végig, mert mindketten épp eléggé fáradtak voltak már. Az eső épp csak egy kicsit szemerkélt, az út első szakasza végig lejtett a Kis-réti vadászházig, jó öreg Gerecse, a ritkás bozótosaival, keszekusza facsoportjaival – szép zöld volt a sok esőtől, és egyáltalán – jó volt menni, mert sosem elég, érezni, hogy élek, hogy működik a lábam, ráadásul a friss erdei levegőn, néhány optimista madár csicsergése kísér minket, a pontnál többféle nápolyiból választhatunk, a komfortérzetem egyre emelkedik 🙂 A fiúké kevésbé. Főleg a felfelé úton. Viszonylag hamar elérjük a két ösvény találkozását, és innentől visszafelé megyünk a Kis-réti vadászházig. Még találkozunk más szembejövő túrázókkal. De a legeslegjobb az egészben az volt, hogy a Gerecse 50 első szakaszának olyannyira utált, fogatösszeszorítós, bokatörős, sáros, zegzugos horhosát most ellenkező irányban, LEFELÉ tettük meg, így csupán könnyed kis ugrabugrálós tornagyakorlat volt a végkimerítő mászás helyett- azt megkaptuk az Aknatorony-kilátóra felfelé, amit én csak Fémépítőnek szoktam becézni – az a felfelé menő sziklás út már-már Ágasvárra emlékeztetett! G nem is tudom, honnan vette az erőt, úgy felszaladt  lendületből, én is igyekeztem nem szégyent vallani, a túratársak rendesek voltak, és elálltak az utamból. A kaptató nemsokára magasfüves csapásba vált – itt is arra gondolok, mint már annyiszor, hogy nem is a kaptató legyőzése az igazi teljesítmény, hanem hogy utána a hegytetőn megtorpanás nélkül továbbhaladjon az ember. Most ez sikerül. A kilátóba nem mászok fel, G igen. Boldizsár otthagy minket, amint felért, mi kettesben sétálunk le a széles, kirándulóknak tervezett útszakaszon a célig. Kapok cuki csigás kitűzőt. Olyan jó együtt célba érni :)))

Reklámok

Ha valaki egy mérföldre kényszerít, menj vele kettőre

2014.03.22. szombat – Julianus 50 Teljesítménytúra

A cím nem véletlen. Ez a túra vezeklés volt a javából, bár annál kellemesebben indult.

Egyedül mentem, mivel G ezalatt az Iszkiri 100-on volt, amire én nem voltam hajlandó, még résztávra se, mondván, minek fizessek nevezési díjat a szülőföldem régről ismert helyeinek bejárásáért – tatai Öreg-tó, Szárliget, Vértes – ugyan, kérem, ebből a műfajból legfeljebb a Gerecse 50, az is csak azért, mert azzal kezdődött minden.

Úgyhogy választottam helyette ezt a túrát. Bővebben…

Csínom Palkó, csínom Jankó

2014.01.19. vasárnap – Kuruc emléktúra (22 km)

Őrült egy ötlet volt tőlem ez a túra, az előző napi 45 km után, de annyira tetszett a neve, hogy muszáj volt kipróbálnom. Szeretjük a történelmet, ezen belül is a szabadságharcokat, s főleg a kurucokat.

A rajtolás igényelt némi extra logisztikát, lévén hogy a rajt és a cél nem ugyanott található, ellenben szervezői busz ment a célból a rajtba, amire regisztrálni kellett. G-vel megegyeztünk, hogy kitesz Romhányban, elmegy Nézsáig, leparkol a kocsival és busszal visszajön. Aztán vagy utolér vagy nem. Reméltem, hogy nem 😛 Bővebben…