S látám a hegyeknek magasságait…

2014.10.11. szombat – Cartographia-kupa, Budapest-kupa; Budai Kilátók

Két legyet egy csapásra 🙂 Már tavasszal egyértelmű volt, hogy erre a túrára muszáj elmennem, mert két túramozgalomhoz is könnyen elérhető pecsétet eredményez. Huszonkevés kilométer, ne vicceljünk már! Azt akár szakadó esőben is.

Sietnem kellett volna, mert délután haza akartam érni Tatabányára. Ehhez képest jól elnéztem a dolgot, mert míg G hajnalok hajnalán elindult a NaHáTra, én kényelmesen visszaaludtam, és kerek 8 órára értem a rajtba. Holott, mint kiderült, 7-kor is el lehetett volna indulni. Affene 😕

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a rajtnál megpillantottam Hollósi Danit, úgyhogy azonmód rá is rohantam, hogy menjünk együtt – legalább a Fekete-fejig, mert ő az Extrán indul, természetesen. Ismerve Dani tempóját, gondoltam, legalább az elején nyerek némi kis időt. Nem számítottam rá, hogy ő ezt a túrát inkább kikapcsolódásnak szánta, és esze ágában sincs rohanni. Úgyhogy nagyrészt ő rohant énutánam 😀 Bővebben…

Reklámok

Kesztyűtlen kézzel

2014.10.05. vasárnap – Budapest-kupa; Kakukkhegy Detto 11/16 km

G későn került haza a Pálosról. Majdhogynem korán 😛 Belegondolva, hogy végül az eggyel későbbi komppal sikerült csak átjutnia (nem rajta múlt!), mint tervezte, akár vele is mehettem volna…

Ma viszont duplázni akart megint. Úgyhogy megegyeztünk, hogy végigmegy a 16-oson, én meg később utánamegyek Máriaremetére, ahol a templom tőszomszédjában, a Cserkészházban volt a rajt. Legalább többet tudok aludni, mondta. Nem mintha kettőnk közül nekem lett volna szükségem több alvásra 🙄

Bő másfél órába telt eljutnom Rákoshegyről a rajtba. Többen is voltak a buszon, akik hozzám hasonlóan a túrára igyekeztek. Amint odaértem, nemsokára G is befutott, gyorsan megette a virslit, amit a beérkezőknek kínáltak, aztán már indultunk is. Végig a Zsolt fejedelem útján, ahogy tegnap is, 20 km után. Csak most sokkal frissebb voltam 🙂 És még a nap is sütött.

Olyan jó együtt menni ˘˘ Bővebben…

félúton

2014.10.04. szombat – Budapest-kupa; Pálos Teljesítménytúra és Zarándoklat – Virág Benedek 35

Ki hegyre megy, annak kardok közt kell járni,
S odafönt a csúcson keresztnek kell állni.

Az jut csak oda fel, kit Isten keresztel;
De nem babérággal: tövissel, kereszttel.

Százezer kard éle fog szívébe vágni…
Mégse engedj, Uram, félúton megállni!

/Puszta Sándor/

Hát én megálltam félúton. Sajnos. Szégyellem, de kishitű voltam, és sokalltam még a 74 km-t. Az idő sem volt annyira kedvező. De azóta is bánom, hogy nem próbáltam meg. A mostani edzettségi szintemnek nem lőtt volna jobban fölé, mint márciusban a Julianus. Talán legközelebb…

Bővebben…

Nem oda, Buda!

2014.09.27. szombat – Budapest-kupa; Óbudai Teljesítménytúra (19 km)

Nem volt könnyű felkelni reggel 😀 Arról nem beszélve, hogy kb. a város ellenkező oldalára kellett elbumlizni BKV-val. Mindenesetre társaság akadt: már a buszon találkoztunk Márton Danival, akivel kedélyesen ballagtunk a reggeli hidegben a Doberdó utcai rajtig. A kelő nap lassacskán magashegyi éghajlatot megszégyenítően perzselni kezd minket. Átöltözöm, mert mással úgysem tudom elütni az időt, valamely rejtélyes okból 7:50-ig nevezési lapot se engednek kitölteni – talán hogy nehogy előrerohanjunk? De könyörgöm, a saját felelősségre indulásba ez is beletartozik, hogy ha tudom, hogy x km/h sebességre nyitnak a pontok, akkor ahhoz igazítom magam!!! Mindegy, a szervező bácsi egyezményesen csecsemőnek nézett minket, ugyanis amikor 8 óra után 2 perccel már hosszú falanxban sorakoztunk az induláshoz, akkor is próbálta az utunkat állni azzal, hogy az ő órája szerint még nincs 8 óra!!! Végül a közfelháborodás láttán elengedett minket, de még akkor is dühöngött, hogy majd nekünk fog biztos feljebb állni, ha előbb érünk oda, hogysem kinyitna a pont… Értetlenül álltunk az autokratizmus ilyen konok és minden realitást nélkülöző megnyilvánulása előtt, nemcsak mi, szemtelen fiatalok, de az idősebbek is.

A széles turistaút enyhén felfelé indul a Mátyás-hegy felé a kiscelli Kálvárián át. A Budai-hegység még ilyenkor, ősz derekán is ragyogó zöldben pompázik jórészt, a hajlékony ágak belógnak az útra. G egy túratárssal a jövő heti Pálos túra esélyeit tárgyalja, főképp a kompos átkelésre és a túra utáni hazajutásra vonatkozóan. Dani lemarad tőlünk, mert úgy dönt, jó fej lesz és megvárja Zoliékat. Úgyis utolérnek majd.. 😀
Az első ellenőrző pont még a kertek alatt van, a meredeken emelkedő, gondozott, sziklakertes, virágos utcák Svájcra emlékeztetnek némiképp. A K+ jelzésen érjük el az erdőt. Kényelmes, sokat járt turistaúton baktatunk a Hármashatárhegyi útig, és balra fordulva az országos kéken lefelé vesszük az irányt. Egyre keskenyebb az út, oda kell figyelni a lépésre. A Fenyőgyöngyénél nagyobbacska társaságba ütközünk, innen indul a rövidebb táv felfelé a panorámás meredeken, az Árpád-kilátó felé. Útitársunk, János vállalja, hogy készít egy képet rólunk a tavalyi második közös túránk emlékére 🙂 Bővebben…

Setét az erdő, setét az éj…*

2014.09.26. péntek(-szombat) – Budapest-kupa, Éjszakai zörejek 23

*a cím egy saját versem kezdősora 😉

Részemről ismét duatlon, mert akárcsak az Éjszakai Gyermekvasút előtt, most is Gyálról jöttem biciklivel – igaz, csak a Moszkva térig, mert a bekötőúton végig szembeszéllel kellett megküzdenem, és nem akartam teljesen kiégetni magam. Lekötöttem hát a bringát, és villamossal tettem meg a hátralévő utat Hűvösvölgyig. G ezen a túrán is duplázni akart, úgyhogy volt még egy órácskám a kocsiban aludni a parkolóban. Aztán összeszedelődzködtem. Sokat tépelődtem azon, milyen kombinációban rétegezzem magamra a meleg ruhákat, hogy ne izzadjak meg nagyon hegynek felfelé, de ne is fázzak. Ez a túra se spórolt a szintekkel, akárcsak a Gyermekvasút. Reméltem, hogy minden jól fog alakulni. Bővebben…

Te vagy az a csillag az égen…

2014.09.13. szombat – Budapest-kupa; Meteor Maraton “A”

Sapinak

Sokat beszélgettünk G-vel, melyik távon lenne célszerű indulnom. Az ötvenest most nem akartam vállalni, így maradt az első 21-es táv, némi kiskapuval, hogy ha mégis úgy látom, akkor benevezek a B távra is, és lesz 2 jelvényem. Merthogy ez a túra jelvényt ad! Előre örültem, pedig akkor még nem is tudtam, milyen szép! Bővebben…

Darázsraj

2014.09.07. vasárnap – Budapest-kupa; Együtt a Magyar Családokért-túra

Csak egy gyors, kedélyes ötös a délutáni koncert előtt – gondoltam én. Ahogy azt te elképzeled, gondolta Murphy 😕

És balerinacipőben mentem! Igaz, bőrbélésű, vastag légpárnástaplú hibrid, csini, de extra kényelmes, ráadásul könnyen tisztítható. Nagy lendülettel vágtam neki Hűvösvölgyben az útnak, jobbra a jól ismert emelkedőn a kék jelzésen. Nem is volt nagy sár. Brutáltempóban meghódítottam az emelkedőt, aztán végigkocogtam a széles turistaúton, ami az egyik kedvencem a budai hegyekben, de mikor leértem a Nagyrétre, gyanút fogtam. Hol a sárga jelzés?

Végigmentem a Zsíroshegyi út tövénél a kereszteződésen. Sárga jelzés sehol. És ekkor belém hasított a felismerés: Vadaskerti emlékmű???

DE HISZ AZ A MÁSIK IRÁNYBAN VAN!!!

Te jó ég, ezt nem hiszem el…

A legrosszabb az egészben pedig az volt, hogy mikor a rajtba visszaloholva kérdőre vontam a szervezőt, hogy mégis hogy gondolja, nem igaz, hogy nem tűnt fel, hogy JOBB kanyart írtak  BAL helyett, mégis, hány ember békés kirándulási szándékát vágták keresztbe ezzel? – akkor még én voltam a hülye végül, hogy az itinert néztem, nem a térképet!!!!  👿 Megáll az eszem, komolyan!

Mérgemben majdnem megfogadtam, hogy soha többet nem megyek a túráikra, de hát a Mátra kupa miatt muszáj lesz 🙄

Most már csak dühből is minimum 6 km/h-val csörtettem felfelé a repülőtérhez vezető úton, amikor szembejött velem egy síró kisfiú az anyukájával, hogy ne menjünk tovább, mert lódarazsak vannak az ösvényen, őket is megcsípték. Ó, jaj 😕
Egy mögöttem jövő kis csapat azonnal kalcium-elsősegélyben részesítette a kisfiút, én meg 8ha már tegnap óta úgyis benne vagyok 😛 ) telefonáltam a szervezőnek, hogy hahó, vészhelyzet van. A válasz: a mi túránkon indulókat már értesítettük, de a kirándulóknak nem tudunk szólni.

Jó, ez valahol jogos, de akkor se ilyen pökhendi stílusban kellene előadni. Nem vet ez jó fényt a máskülönben nemes és szép célkitűzésű túrákra, meg kell mondjam…

A túratársak csakugyan letértek a repülőtér oldalába. Én megpróbáltam egyszer a sziklák előtt visszalopózni az erdőbe (gondosan felhúzva az esőkabátom…), de úgy repkedtek a hatalmas lódarazsak, mint megannyi járőröző harci repülő, úgyhogy meghátráltam. Az emlékmű nyilainak számát végül egy nedves faággal kapartam rá az itinerre, mert toll se volt nálam. Lefelé a sárga jelzésen már nyugalmasabb volt lekocogni, sár sem volt számottevő. Ha nem lettek volna a darazsak, egész kellemesre sikerült volna ez a túra is.

PA060010

Emlék tavalyról…