Jártam sárban Abasárban

2014.10.25. vasárnap – Mátra Teljesítménytúrázója; EMCs II. nap

Ma reggel is felvettük Istvánt Gyöngyösön, és robogtunk a rajtba. Részemről mérsékelt lelkesedéssel és eggyel több réteg ruhával felvértezve. A tornateremben készülődnek az ittalvók, Pálfi Laci nyűglődik, hogy miért is akar ő a 40-es távra menni… 🙄 Én legalább tudom: a kupáért. Így is csak szűken lesz meg 😕 De az idő csak jobb lehet, mint tegnap. Persze ma sincs meleg.

– Pedig ez egy olyan jól összeállított túraútvonal! Csak lenne normális időjárás – kesergek Zsoltinak.
– Várj csak, majd a Gabi halála után mondd ezt! – pesszimistáskodik, de csak rángatom a vállam. Túléltem már a Gabi halálát nemegyszer, nem értem, hol a probléma. A Vöröskő után, ne már…

Aszfalton gyalogolunk sokáig, Abasárról Pálosvörösmartra, enyhén emelkedő szakaszon – ja, ha még nem mondtam volna, a mai túra útvonala ugyanaz, mint tegnap, csak visszafelé. Mókás egy ötlet 😛 Eléggé zavar már az aszfalton kutyagolás, mire elérjük az első ellenőrző pontot, egyúttal Kláriékat is. Attilán gumicsizma van, ahogy tegnap megfogadta. Az legalább nem ázik át 😀 Elnézve a bokáig érő sarat a hegy felé vezető ösvényen, nem mondom, hogy elveszett ötlet volt tőle.

A piros négyzeten igyekezünk felfelé a sziklás-kanyargós csapáson a magasfüvű rét közepén az erdőig. Ahogy sűrűsödnek a bokrok az út mentén, lehagyjuk Zsoltit és K.Istvánt (Engedjük el a futókat! 😀 ), rövidesen az élre kerülök, és Istvánnal együtt nekiveselkedünk a meredeknek. Hamarosan G is a nyomunkba szegődik, miután megbeszéltek pár lényeges dolgot Klárival, gondolom.

A piros sávra áttérve aztán megindul a tényleges hegymenet. Jól aprítjuk, meglepőmód, talán mégsem okozott bennem akkora károsodást a tegnapi nap. Különben is, most nem esik.
– Szóljatok, ha túl lassú vagyok ám! – szuszogom. A fiúk kétségbeesetten tiltakoznak 😀
Nem sokkal később beérjük Tündééket. A meredek emelkedőket rövid, jól járható egyenes szakaszok váltogatják, simán lehet menet közben pihenni is. Szeretem ezt az utat! A szállóhoz felérve bográcsban rotyogó teát kapunk, jól teleisszuk magunkat, és nekilendülünk a dózerúton a Kékestető felé.

Az étteremnél megszakítom az utat némi mosdólátogatás erejéig. Megbeszéltük Gvel, hogy ő Istvánnal elsiet a Vörösmarty Turistaházig, visszajön a kék sávon, és újra a nyomomba szegődik a zöldön, hogy neki is meglegyen az OKT azon szakasza, amit én még a Téli Mátrán bepecsételtem, neki ellenben azóta sem sikerült.

Felhős az idő továbbra is, de esőnek nyoma sincs. Felbátorodva kocogok lefelé a sípályán és a műúton, szeretem ezt a szakaszt. Lauráékra gondolok, és kocogok, ahol csak lehet. Egyenletesen, ahogy kell. Még melegem is lesz! Mátraházán átrobogok a parkolón, ahol Tündéék palacsintáznak a büfénél, ekkor ír G, hogy most indul visszafelé. Örülök neki 🙂
Egyenesen visz a zöld kereszt jelzés le a völgybe. Most nyugodtan csodálhatom a sziklás, avarral borított hegyoldal szépségeit, bár nem árt figyelni a csúszós kövekre. Átszökdécselek a patakon, és lendületből megmászom az emelkedőt a turistaházig. Várok, várok, vajon mikor jön G? Itt némileg szemeregni kezd az eső, pánikba esek – talán jobb lenne továbbmenni, amíg lehet. Elvégre majdnem feleúton vagyok már. Ahogy Tündéék felérnek, hozzájuk csapódom. Jó érzés velük menni, bár ez egy rendhagyó helyzet, tudom én. Ha mindketten 100%-osak lennének, úgy itt hagynának, mint a pinty.

A tegnapi csapadéknak köszönhetően megduzzadtak a kis vízfolyások az avarszőnyeg alatt, sokat kell kerülgetni a vizes részeket. Csak most fedezem fel, az időközben kihűlt italt kortyolgatva, hogy amit a nővérszállónál kaptunk, és amit én teának hittem, az valójában tömény málnaszörp. Csak meg volt melegítve. Brrr 😕

Szinte hihetetlen, de képes vagyok Miklós nyomában maradni a Gabi halála felé. Tovább is bírnám, de a csúcson győz a kényelmesség, és különben is szeretném megvárni G-t.

2014-10-25 11.56.50

Lassan ballagok a kék-sárga jelzésen, és visszaemlékszem rám, milyen boldogan szaladtam itt tavasszal.

2014-10-25 11.57.15

2014-10-25 11.57.44

2014-10-25 12.06.33

2014-10-25 12.01.30

Sokáig várakozom ezen a sziklaormon, míg végül rászánom magamat az indulásra. Ekkor kapom meg G-től az smst, hogy felért a kék kereszt tetejére. Nem sokkal ezután, lefelé haladva a csapáson, mintegy varázsütésre kisüt a nap!

Innentől mintha tündérországban járnék, olyan gyönyörű a hegyoldal. Kevéske kárpótlás a tegnapi borzalmakért…

2014-10-25 11.58.46

2014-10-25 12.29.27

2014-10-25 12.29.52

Kocogok lefelé a csapáson, megkerülve a hegyet. Nemsokára le is érek a Markazi-kapuhoz, ahol pontőr helyett csak egy kódot találok. Letelepszem a fa alá – többen pontőrnek néznek 😀 De nem mozdulok onnét, amíg G meg nem érkezik.

Innentől együtt gyalogolunk tovább az immár tündöklő napsütésben a sáros dózerúton és a sziklás csapáson a Markazi-vár felé.

2014-10-25 13.56.37

2014-10-25 13.52.15

2014-10-25 13.58.19

Olyan jó ^^

Soká tart még az út. Beszélgetünk, és szívjuk magunkba a napsütést, mint a gyík. Innentől eseménytelen az út. A Markazi-kapunál leülünk kicsit felfrissülni a délutáni verőfényben, immár lesül rólam a ruha. A tegnapi meg a mai időjárásból kellett volna számtani középarányost venni, elég lett volna mind a két napra… 😛

Nagyon össze kell szednem magam, hogy az aszfalton még legyen lelkierőm végigmenni. A célban épp megbeszéljük, hogy holnap már pihenni fogunk, de mikor Zsolti beérkezik, elmondja, hogy holnap lesz még a Libanoni Cédrus túra, és az milyen jó. Kirohanok a kocsihoz, hogy elújságoljam Gnek. Nyilván nem kérdés, hogy megyünk! 🙂

Újabb túramozgalom kipipálva. Mátra, viszlát jövőre!!! 🙂

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s