…s hogy lesz szabad, ha a saját árnyát sosem lépi át?

2014.10.19. vasárnap – Galga Kupa; Galgamente 50

Az utolsó a nagy cél előtt.

Mindig is gondjaim voltak a célok kitűzésével. Vagyis inkább azok megvalósításával. Nem túlzok: szabályosan megrémített a szokatlan érzés, hogy ezúttal egy hónapokkal ezelőtt kitűzött cél ( a Galga Kupa) közvetlen közelbe került. Létezik, hogy én a sikertől félek? Hogy nem is igazi, hogy nekem nincs is jogom hozzá, hogy ügyes, kitartó és menő legyek? Furcsa állat az ember… Lám, milyen rombolásra képes az önbizalomhiány…

Május óta számolgattam, mikor lesz végre itt a túra napja. Az időjárás ezúttal jobbat ígért, mint az előző két túrán, így G is nagyon bizakodó volt. Én is, főleg, hogy végre sikerült beszereznem normális lábbelit. Reggel kocsival mentünk Aszódra, G kitett a vasútállomásnál, ő meg még elgurult a pár száz méterre lévő célig, előrelátón gondolva arra, hogy valószínűleg este még ennyit se lesz kedvünk sétálni ötven km után pluszban.

Berohanok az állomásra. Máris több ismerős arcot pillantok meg, úgyhogy nagy az öröm 🙂 Hiányoztak már! Mikor G visszaér, gyorsan túlesünk a nevezésen és Zsoltival hármasban kelünk útra, ahogy ezt jó előre megbeszéltük. Sötét van még, halvány ködfátyol borítja Aszód utcáit. Egy emelkedő után elmarad mögöttünk, szerencsére, az aszfalt, és elindulunk a domb gerincén. Az első ellenőrző pontot 2 km után érjük el. Rózsaszín az ég alja, épp kel fel a nap.
Befordulunk egy szántóföld és egy fasor közt az útra, amely a Hosszú-völgybe vezet. Csuromvíz a fű, és a hajunk is, Zsolti nevetve hívja fel G figyelmét arra, hogy a hajam töve teljesen “ősz” 😀 Nem mintha zavarna.

A Hosszú-völgy közepén ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel 🙂 Lelkes törpifjoncok (néhány kiskamasz srác) várnak bennünket itt, Balaton szelettel. Kapok pirosat 🙂 Zsolti is örül, hogy rákérdeztem, neki is a piros a kedvence. G meg a kéket szereti jobban, úgyhogy mindenki jól jár. Csak az útvonalat tévesztjük el, de szerencsére még időben rájövünk, hogy tovább kell menni a völgyben, egyenesen. Kisvártatva pásztortanyákhoz érkezünk.

2014-10-19 07.14.02

Füles pontőr 😀

A valódi pontőrök pár lépéssel odébb várakoznak, ropit is lehet kapni, viccelődés közepette hívják fel a figyelmünket a pásztorkutyákra. Jámboran heverésznek a cirkuszos gurulóbódékra emlékeztető deszkatákolmányok alatt, ahogy elhaladunk mellettük. Mindazonáltal Zsolti elmeséli, hogy tavaly ezen a túrán az itinerben kiemelten szerepelt a figyelmeztetés, meddig kell elhagyni a Hosszú-völgyet, mert itt este bizony eleresztik a kutyákat.
De mégis, pásztortanya mellett mit várjon az ember?

 – Sose gondoltam volna, hogy tényleg ilyen hosszú ez a Hosszú-völgy… – méltatlankodik Zsolti. Átvágunk a völgyön a harmatos fűben, a bakancsom szerencsére megvéd a víztől 🙂 Ahogy végre véget ér a völgy, meredek kaptatón kell felmászni, majd egy ragyogó zöld füvű ösvény vezet tovább még meredekebben, de ennek eredeténél megtaláljuk a felírandó kódot, ez a 4. pont. Túrabotos útitársaink, Zsolti ismerősei már a nagyonmeredek közepén járnak, utánuk kiabálunk, segélykérően néznek vissza, hogy ugye segítünk, nem kell visszamenniük… Persze megadjuk nekik a kódot, G a biztonság kedvéért ellenőrzi az útirányt is, de sajnos ez a helyes út 😛 Neki is veselkedünk Zsoltival, egymást támogatva viszonylag hamar felérünk. Sűrű, alacsony sarjerdő vesz körül minket, itt nincs jelzés, csak szalagok, kétszer is eltévedünk benne, mialatt Zsolti a Távol-Keletre tett utazásairól mesél. Végül kiérünk egy széles szekérútra, ezen baktatunk, jórészt lefelé, mikor sietős lábak dobogását halljuk magunk mögött! Persze, a Futrinka Osztag, ki más 😀 : Zoli, Márton Dani, Peti és Sapi! Fülig érő szájjal húznak el mellettünk, a lendületük engem is magával ragad, a zöld rét közepén álló magasles irányába. Mostanra szinte teljesen feltisztult a köd, bár meleg még nincs, a fejpántomat magamon hagyom. Innentől egy brutális lejtőt követően (hálát adok a bakancsomért, talán kevésbé megy teli törmelékkel, mint a futrinkák menő cipői) szenzációs hullámvasút következik a drótkerítés mentén, fölöttünk rozsdaszínű lombok, alattunk avarszőnyeg, próbálunk Sapival lépést tartani a fiúkkal, azok meg persze frocliznak minket, és nevetve menekülnek, mert Tarnai Máté van mögöttünk a túrabotjaival meg a véget nem érő lábaival, találgatnak, vajon mikor ér minket utol, mindenesetre nem könnyítik meg a dolgát 😀 Meredek emelkedők és kurta, még meredekebb, helyenként sáros lefutók váltogatják egymást. Egyszemélyes az ösvény, majd nagy sokára egy széles földút következik, kevésbé meredeken, de még mindig felfelé. – Jók vagytok, lányok! – szól hátra Dani. Büszkén vigyorgunk egymásra Sapival. Néha megfordul a fejemben, hogy rútul cserben hagyom G-t, hisz megbeszéltük, hogy együtt megyünk; de nem bírok ellenállni, húz az ösvény, meg persze a srácok, élvezet kipróbálni magam az ő tempójukban, élvezet érezni, hogy élek!

2014-10-19 09.44.26

– Nem is gondoltam, hogy ilyen magas dombok vannak a Gödöllői-dombságban – állapítja meg Dani, mikor felérünk egy bozótos irtás fölött az útra. Innen szinte csak pár lépés az ecskendi ellenőrző pont a hatalmas toronnyal, mely állítólag katonai létesítmény volt valaha. Terülj-asztalkám tárul elénk: zsíros, vajas és lekváros kenyerek hagymával, csemegeubival és kétféle gyümölcsszörppel. Azt se tudom, melyikhez kapjak 😀 Máté is megérkezik perceken belül, együtt csemegézünk mindannyian. Tűnődöm, mitévő legyek – az itinerem Gnél van, ő viszont, ki tudja, mikor ér ide. Beikszeltetem a számomat a pontőrrel, annyi baj legyen, G majd pecsétel, de én kipihentem magam, megyek tovább! Közben megérkeznek Zsolti ismerősei is, meglepetésemre az esőkabátommal. A nagy rohanás közepette valahol elveszthettem, hiszen csak rá volt szíjazva a táskámra. Kedves tőlük, hogy utánam hozták 🙂 Alighogy bekanyarodnánk a sűrűbe, szembejön G és Zsolti. Akkor már inkább mégis velük maradok… 🙂

Tekintettel a nagy rohanásra, jólesik még egy kicsit pihenni. A széles erdőmenti úton megyünk tovább, kényelmesen. Hihetetlen szép a táj.

2014-10-19 10.14.59

Következő pont: a Rózsa-kút

2014-10-19 10.22.13

Veszek vizet a forrásból

2014-10-19 10.22.37

Innen jöttünk

Megdöbbenve szembesülök vele, hogy a következő ellenőrző pont már a félút lesz! Addig persze még hátravan bő egy óra, persze ha ebben a tempóban haladunk tovább. Nagyon melegünk van, nem győzzük emlegetni, milyen szerencsénk van az időjárással, főleg az előző Galga-túrák után! Kopottas piros jelzések nyomát kell követnünk az itiner szerint, széles, avarfedte turistaúton, dombnak felfelé. Ahogy elfogy az emelkedő, már látszik az erdő széle is. Egy keskeny ösvényen fordulunk jobbra, de jelzést nem látunk, és a kis ösvény lassacskán visszafelé kanyarodik. Gyanút fogunk. Átvergődünk egy árkon, és kijutunk a szántóföld szélére, ahol már egyértelműen látszik a szalagozás. Át kell vágni a rögös szántón, majd a túlfelén visszatérve az árnyas lombok alá, lefutni a széles földútra, amely végigvezet minket az erdősávon, egészen a bozótosig, majd a falu mellett ki a rétre. Kicsit emlékeztet a zalai kék túrára ez a falu előtti rész, azt leszámítva, hogy itt szerencsére nincsen villanypásztor 😛 Sajnos innentől aszfaltúton kell mennünk, ami a tűző napsütésben nem éppen vicces, de végül elérjük a Bikás Sörözőt, a túra feleútját.
Nem érzem magam fáradtnak. Nagyon furcsa.

Felfrissítjük magunkat a sok enni-innivalóval, zoknit cserélek, és induláskor még egy útitársat is szerzünk magunknak. Viccelődök a sráccal, hogy csak egyszer össze ne keverjem G-vel sötétben hátulról – kb egyforma magasak és vékonyak mindketten, és neki is hosszú világosbarna haja van, csak nem olyan egyenes, mint G-é. És még a felsője is ugyanolyan kék 😀

Update: utólag belegondolva tényleg vicces volt, hogy be sem mutatkozott, ősrégimotoros túraszervezőként nyilván biztosra vette, hogy tudjuk, ki ő; hát csalódnia kellett 😀 Én például majd két héttel később tudtam meg, hogy hívják.

A falu határában csalános-szedres aljnövényzeten kell átvergődni, hogy eljussunk az erdőig, közben a fiúk a Kinizsi 100-ról vitáznak, új útitársunk szemlátomást elfogult a túra kapcsán, én meg csak hallgatom, mert G-től és másoktól is azt hallottam eddig, hogy az a legkutyább 100-as túra mind közül. Viszont eltökélt szándékom, hogy jövőre megcsinálom, mert akárhány városi kukacnak mesélem, hogy teljesítménytúrázom, mindnek az első kérdése, hogy “És a Kinizsi 100 megvolt már?” Hiába, az egyszeri aszfaltbetyár csak azt ismeri 🙄

Meredek, kurta domb tárul elénk az alacsony fák között, cikkcakkosan haladnak a szalagok. A bozóton áttörve újból szántóföld szélére kerülünk. G-ék végül lemaradnak kissé a kiszáradt úton, és meg élénk vitába bonyolódva a kollégával törtetek előre, hiába, nekem mindig is az adott lendületet, ha beszélgethettem közben. Meg a frissítő szél a dombtetőn. A felháborodás csak rátesz egy lapáttal, ugyanis útitársam egy félmondattal lehülyézi az összes túramozgalmat, mint olyat, aztán persze hiába magyarázza, hogy nem is úgy gondolta… Oké,  a Budapest-kupa tényleg egy vicc, de a többinek igenis van értelme. Meg aztán magánügy, gondolja úgy, ahogy jólesik, de másokat nem kell ettől még degradálnia.

Itt tartunk a témában, mikor a jelzés némileg eltűnik egy kanyarnál. Ahogy G-ék beérnek minket, G meg is indul a sűrűben, hogy aztán kibukkanjon pár méterrel később újra a szántóföld szélén. Kis kanyart vett itt a jelzés, úgy látszik 😀 Innentől négyesben megyünk tovább, és beszélgetünk a túramozgalmakról általában. A kéktúráról, a Vöröskőről, sőt, ahogy a lejtős út egy mély völgybe csorog alá, ahol sötétzöldek még a lombok a napsütésben, útitársunk említést tesz bizonyos mecseki túramozgalmakról is, amikről még sohasem hallottunk. Csurog a nyálam. Nagy szerelmem nekem a Mecsek, ez köztudott.

2014-10-19 12.04.55

2014-10-19 12.46.16

2014-10-19 12.46.35

Nagy sokára érünk vissza a Rózsa-kúthoz

2014-10-19 13.25.40

2014-10-19 13.27.19

Széles út vezet tovább az erdőn. Mikor kiérünk egy nyiladékra, balra vesszük az irányt a sarjadó fákkal pettyezett rét mentén, felfelé.

2014-10-19 13.48.01

Visszanézve senki meg nem mondaná, hogy ősz van.

2014-10-19 14.06.33

Itt már kezdek fáradni. pedig igazán kényelmesen lehet haladni a földúton, kellemesen melenget a nap. Mégis megkönnyebbülés visszaérkezni Ecskendre, ahol újból rávetjük magunkat a kínálkozó csemegékre, mi több, a zoknim is előkerül, a harmadik, amit a biztonság kedvéért hoztam magammal. Biztos kiugrott a táskámból, mikor legutóbb itt jártunk (azóta már tudom, hogy Sapi után akart gurulni, mert szegény nem hozott váltózoknit magával 😛 ). Mintha máris lefelé hanyatlana a nap. Ez aggasztó, mert még bő 10 km van előttünk. És kezd fájdogálni a lábam. Gyorsan fel is veszem a zoknit, biztos ami biztos…

Lejtős aszfalton indulunk tovább, majd hamarosan újabb vadkerítés mered elénk. Ezúttal villanypásztorral. A dombtetőről mintha már látszana a falu – vagy ez egy másik? Meredeken indul felfelé az ösvény, ráadásul rendkívül cseles emelkedők ezek – azt az illúziót keltik, hogy mindjárt véget is ér a meredek, de a “tetején” hirtelen elkanyarodik derékszögben az ösvény, és újabb felfelé menő szakaszban folytatódik. És ez legalább négyszer egymás után. Zsolti egyre morcosabb. Mindazonáltal, míg ő megküzd az emelkedőkkel, nekünk jut pár percnyi pihenő. Továbbra is a kerítés mentén egy lankás lefutó következik, mely aszfaltútba torkollik, itt jócskán meg is előzöm a fiúkat, kocogok, míg telik az erőmből. Mondjuk ez túlzás, még mindig egészen jó állapotban vagyok, ahhoz képest, hogy 45 km-nél vagyunk az itiner szerint. Nem sokkal később kibukkanunk egy szántóföld sarkára, egészen olyan, mint ami mellett lefutottunk az Andeziten, csak a másik irányból. Akkor is Zsoltival mentünk, meg Klárival, akit most az Őszi Mátra miatt kell nélkülöznünk.

Balról kerüljük meg a szántóföldet, és a téglalap átlójának másik csúcsánál látjuk ám, hogy a pásztortanyánál megismert pontőrpáros baktat lefelé az úton. Nyilván az ő feladatuk már lejárt, itt ér össze a 20-as táv az ötvenessel.

Zsoltival már alig bírjuk emelni a lábunkat. G-nek nyilván meg se kottyan ez az ötven kilométer, pláne hogy alig van benne szint. Végül mentőötlet gyanánt meséltetni kezdem Zsoltit az utazásairól. Legalább addig se a lábunkra figyelünk. Némi erdőn át gyaloglás után hétvégi telkek közé jutunk, és végre elérünk a roskatag gémeskút mellé, mely túránk utolsó ellenőrző pontja. Még cukorkát is kapunk. Egy örökkévalóságnak tűnik a hátralévő alig 3 kilométer…

Kanyarogva húzódik előttünk a széles út, ferdén ragyogó mézszínű napsugarak vonják be a tájat. Csakugyan kívánni nem lehetne szebb időt. Zsolti bevallja, hogy az ő szeme előtt már csak a kupa lebeg (a Szent Grál, ahogy ő mondja 😀 ), hát “essünk túl rajta”-jeligével begyorsít a poros úton. Én nem vagyok ennyire vagány.

2014-10-19 16.49.10

Megvárom G-t, és együtt sétálunk be Aszódra, ahol még egy végeérhetetlen utcát kell legyőznünk. Számoljuk a házakat – de hirtelen a házszámok teljesen összekeverednek, mintha valami gonosz tündér direkt a mi kétségbeesesünkre összezavarta volna őket. Kettő után 16, és így tovább. Tényleg nem tudjuk mire vélni. Szétszedi a lábam az aszfalt! 😦

Valahogy nem tudom most pozitívan szemlélni a világot. Lassúnak és tehetetlennek érzem magam, holott inkább örülnöm kéne. De sajnos még mindig nem vetkőztem le azt a szokást, hogy a nálam sokkal jobbakhoz mérem magam. Sapiék már vagy két órája ott ücsörögnek a kocsmában, mire megérkezünk.

A mosdóba is alig bírok elvergődni. Csak a csodás sötétkék hímzett pólók vidítanak fel kissé. Drága, de megéri. Odavagyok a galléros pólókért. És mivel hímzett, attól se kell félnem, hogy mosáskor vagy vasaláskor megsemmisül rajta a minta.

G nagyon büszke rám. Nekem még ki kell pihennem magam ahhoz, hogy büszke lehessek magamra. A vértesi teljesítményemet jócskán alulmúltam most, és ez nagyon zavar. Holott talán nem is baj, hisz a térdem akkor teljesen kikészült. És megvan a Galga Kupa, az első az idei túramozgalmak közül. Amik, mint tudjuk, egytől-egyig hülyeségek, ugyebár 😛 De azért jólesik.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s