Mátra 40 (fokban)

2014.07.05. szombat – Mátra Teljesítménytúrázója; Mátra 40

Eszterrel – szó nincs plágiumról, a címet közösen ötlöttük ki még a Muzsla előtt – pedig akkor még nem is volt olyan meleg 😀

Reggel fél 6-ra érkeztünk meg G-vel Pásztóra, ahol az iskolában volt a rajt. Nagyon álmos voltam, alig lézengtem, de azért szóltam Petinek, hogy nem, nem indulok a 60-as távon, mielőtt még megkérdezi… 😛 Mindig ezzel zaklat, komolyan 🙄
Aztán visszakucorodtam az autóba. Pontban hatkor a lelkes őrültek dübörögve zúgtak el mellettem, G és Klári integettek, s a következő képkocka az volt, hogy Eszter zörgeti az ablakot füligvigyorral 😀 Pedig akkor már majdnem 8 óra volt!

Megreggeliztünk és frissen, lendületesen útnak eredünk. Nagyon várom, hogy végre kint legyünk a faluból. Többször kell jelzést keresni, de persze társaságban ez is nagyobb buli, mint egyedül. Az biztos, hogy közös téma akad bőven ^^

Kompakt kis könyvalakú itiner segíti a tájékozódást, benne mellékletként térkép, igyekszem azt is használni, végül közös erővel megtaláljuk a Muzslára felvezető utat. Először az üdülőtelepen haladunk át, majd menthetetlenül neki kell veselkedni a hegynek. Derékig érő fűvel borított rét, burjánzanak a sárga orbáncfüvek, követjük a többi túrázó által kitaposott csapást, rettenetesen meredek, égeti a tarkómat a nap, még visszanézek, de Esztert már eltakarják a növények, gonosz aljas dögnek érzem magam, de nem akarom megvárni, nem merek megállni ezen a borzadályos emelkedőn, beérek a fák alá, s hirtelen elkezd rajtam kopogni az eső 😮
Nocsak. Legalább lehűlök 😛
Sziklás terepen vágok át, de az emelkedő nem enyhül. Az eső viszont eláll. Visszatérek a sűrűbe, remélem, Eszter nem téved el, ámbár ő már járt itt egyszer, és a jelzések is príma jól láthatók. Mikor örökkévalóságnak tűnő idő után feljutok egy széles, ámbár nem kevésbé meredek földútra, és látszott, hogy közel van már a hegytető, lecsücsülök az út közepére. Jobbra piroslanak a málnák 🙂
– Frissítőpont!!!! – integetek Eszternek lelkesen tíz perccel később. Megszálljuk a málnabokrokat. Kigyönyörködtem már magam a panorámában, alig várom, hogy haladjunk. Néhány száz méter, és felérünk a Muzsla tetejére.
Az ellenőrző ponton szembesülünk vele, hogy Eszternek kifolyt a naptej a táskájában 😕 Bámulom a higgadtságát, főleg ilyen emelkedő után, igyekszünk “tisztázni a helyzetet”, aztán indulunk tovább, élvezzük a sűrű zöld lejtőt Mátrakeresztesig: ferde, keskeny földpadkákon egyensúlyozunk és faluszéli bozóton törtetünk keresztül. Közben persze megváltjuk a világot. Az átlagunk még mindig egész jó. A napsütés ferdén, élesen szúr, félek, vihar lesz még ebből. Az aszfalton meredeken felcaplatni nem kellemes, de az ellenőrző ponton ízes, illatos házi gyógynövényszörpökkel frissíthetjük fel magunkat, nem beszélve a finom lekváros és zsíros kenyerekről! El is töltünk itt jópár percet regenerálódással. Majd tovább-baktatunk az aszfalton, el is nézzük a nagy fecsegésben a hajtűkanyart, pedig igazán böcsülettel ki van szalagozva a dzsindzsás irtás közepette. Kanyargós-sziklás úton mászunk újra fel az erdő és bozótos szélén, irtó meleg van, de ez az emelkedő semmi a Muzslához képest, meg egyébként is most jócskán felfrissültünk. Nem szabad sajnálni a pihenőidőt, ez a helyzet.
Szépséges erdős szakaszon vágunk át jó meredeken, majd feljutunk a műútra, ahol néhány kanyarral később Fallóskúton barackot és likőrös bonbont vételezhetünk a buszmegállóban strázsáló kedves, idősebb pontőrpárostól.
Az üdülőtelepen áthaladva még egyszer megtöltjük a kulacsot a csapnál, majd nekiveselkedünk az emelkedőnek. Gyönyörű árnyas az erdő, legalább a meleg nem zavar. Az ágasvári turistaháznál szívélyes fogadtatásban részesülünk:

2014-07-05 12.41.13

“Ez itt az ivóvíz, ami a csapból jön, az meg a kézmosó.”

– magyarázza lelkesen, minden egyes felbukkanó túrázónak külön-külön az apró segéderő, ráadásul készségesen meg is tölti a kulacsunkat 🙂 Aranyos!

Arcot is mosunk a nagy kaptató előtt. Most nem kell sokat várnom Eszterre a csúcson, bár felfelé menet elképedek, mire vagyok képes, amit ki se néznék magamból. Mostanra kezdem sejteni, miért mondta G, hogy ez a túra igen durva, bár csak 40-es.
Csodaszép a kilátás!

Míg Eszter felér, számolok. Ha G-ék 20 km-rel többet tesznek meg, mint mi, és 2 óra előnnyel indultak, akkor nagyjából mostantájt kéne ideérni az élbolynak. És tényleg! Lefelé menet Petivel futunk össze, bár részünkről a futás inkább gurulás, de senkinek sem törik lába, ez a lényeg. Óriási szerencse, hogy nincs sár.

Odalent újból meglátogatjuk a frissítőpontot, majd a sűrűben egy keskeny ösvényen lefutva a Csörgő-patak völgyébe érünk: álomszép, sötétzöld, napfény pásztázta, hűvös völgy; húz az út és Peti is elzúg mellettünk, kicsit velefutok, közben beszélgetünk. Aztán feltámad bennem a lelkifurdalás és leülök megvárni Esztert. Ülök és elmerülök a tájban, s közben azon tűnődöm,  hogy szép-szép a teljesítménytúra meg a saját rekordidők megdöntésére törekvés, de akkor hol marad az elmélyülés és a lélekszárny?
Ahogy Eszter utolér, kisül, hogy ő is efféléken gondolkodott 🙂 Nemsokára sajnos vége szakad a mesevilágnak és újból kiérünk Mátrakeresztesre a napperzselte aszfaltútra. Itt kapom meg G sms-ét, hogy most vannak Ágasvárnál. No, akkor hamarosan utol fognak érni… Főleg, hogy a buszmegállónál egy frissítőpont is kínálkozikm gyömbéres szörppel, házi sütikkel és zsírosdeszkával, eltoltübk jópár percet itt, de ahogy G-t ismerem, ők is meg fognak állni 😀 Isteni a gyömbérszörp!!!

Innen át kell vágni a Kövicses-patakon, majd újból emelkedők következnek. Próbálok belehúzni, hogy G-ék minél később érjenek utol, szép ez a hullámvasutazó útszakasz a sudár fiatal bükkfák között, kanyargósan, barna avarral borítva, felfelé, mindig felfelé. Egy kolléga csatlakozik hozzánk harmadiknak, s látván, hogy Eszternek nehezebb az emelkedő, mint nekem, felajánlja neki a botját. Pont az ő mérete, és elmondása szerint tényleg sokat segített. Egyre magasabbra érünk a hegyoldalban, kövek tömkelegén vergődünk át, majd széles dózerút következik, megszaporáznánk lépteinket, de hirtelen meg kell torpannunk a szemünk el táruló látványtól:

2014-07-05 14.58.19

Ez meg mi??? Tengerszem???

Az itinerből aztán kisül, hogy egy közönséges víztározó.

Innentől viszonylak intenzív ereszkedés a szépséges sárga virágokkal borított rét mentén az izzó napsütésben, majd beérünk az árnyat adó fák alá. Szalagok mentén kocogunk egészen a Jójárt-kútig a hegy oldalában, ahol vizet is veszünk.

És itt indul a feketeleves: a Nyikom. 1,6 km-en 335 m szintemelkedés. Hihetetlen. – Na, szívjuk fel magunkat, aztán gyerünk! – lendülök meg, egy terepfutó srác csodálkozva bámul utánam. Ki tudja, meddig jutottam volna ezzel a nekilódulással, ha nem jut eszembe megint, hogy undok dolog lenne Esztert otthagyni. Némi kaptatás után visszanézek a pontra, s látom ám, hogy megérkeztek “üldözőink”: G és István.
Nahiszen 😀 Simán otthagynak minket persze, nem is várom G-től, hogy megvárjon, szeretem, amikor nem hátráltatom, menjenek csak. Kínos vergődés felfelé, örökkévalóságnak tűnik, ráadásul mikor már majdnem felérek, látom ám, hogy a pontőr fényképezgeti a felfelé vánszorgó népeket. Valamiért ez most nagyon felbosszantott. Erről nem tettünk nyilatkozatot, hogy csak úgy fotózgassanak minket, pláne ilyen helyzetben, amikor mindenkinek térdig lóg a nyelve… Szerintem ez valahol aljasság 👿

Innentől persze csak lefelé visz már az út, elég nehéz az emelkedőtől még remegő lábakkal eltalálni a talajt a kövek között. Sűrű növényzet közepette haladunk, nagyobbrészt akácos, kicsit aggódom a méhek miatt. Nem hiszem, hogy most lenne erőm menekülni előlük…

Eszter ahhoz képest, milyen nehezen birkózott meg az emelkedővel, most virgoncabb, mint én. A Nyikom-nyeregben leülök kicsit pihenni, s elég nehezen tápászkodom fel. A száraz, repedezett úton a szőlősorok mentén kifejezetten össze kell szednem magam, hogy lépést tudjak vele tartani! Oldalról égeti az arcomat a nap.

Ahogy beérünk Pásztóra, szívesen levetném a cipőm és mezítláb sétálnék az aszfalton, jó is lenne. Már csak egy kicsit kell kitartani… És ekkor a kis hídon átkelve megpillantjuk velünk szemben G-t 🙂 🙂 🙂
Elénk jött, hátha örülünk neki ❤ Innen tényleg pár száz méter már csak a cél, és a szintidőből is van még több, mint egy óra. Irtó menőnek érezzük magunkat!! Szép kitűzőt kapunk, lehűtjük magunkat a mosdóban, utána még kidobjuk Esztert buszmegállóba, hogy elérje a korai buszt, és elégedetten robogunk haza 🙂

A Csillagokkal, a Kisvasúttal, a Patai Mátrával és ezzel a túrával összesen csaknem 150 kilométerrel haladtam előre a Mátra Kupában egy hónap alatt!! 🙂

Advertisements

2 thoughts on “Mátra 40 (fokban)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s