Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat

2014.06.21. szombat – Mátra Teljesítménytúrázója, Mátravasút 20

Ez volt az első Mátra-túrám egyedül. Eszter ekkoriban épp Máltán süttette magát a 40 fokkal szívott, mint a torkosborz :P, G meg Turulra ment, úgyhogy busszal mentem a Stadionoktól, és oda is értem volna pontosan 8-ra rajtnyitásra, ha nem csábulok el egy gesztenyés croissant-ra a pékségben 😛 A kisvasút végállomását nem volt nehéz megtalálni: annál a kereszteződésnél kellett jobbra fordulni, amin átmentünk Mátrai Csillagokon. Még most sem esett annyira jól visszagondolni rá 😕

A helyzet az, hogy az teljesen normális, ha egy teljesítménytúra vége felé vagy egy keményebb szakasz közben/után az ember felteszi magának a kérdést, hogy “Hát hülye vagyok én, hogy itt szívatom magam?” Az a rossz, amikor az ember annyira kikészül, hogy célba érve sem tud örülni annak, hogy megcsinálta. Akkor tényleg semmi értelme. A Csillagokkal kapcsolatban én csak annak tudok örülni, hogy +40 pont a Mátra-kupához. De ennyi.

Ez a túra ehhez képest igazán játékos volt. Ugyanaz az útvonal a sziklás ösvényen felfelé Gyöngyösről, mint a Csillagokon – István már a legelején maga mögött hagyott, én most nem siettem, s bár nem is voltak olyan sokan, mint legutóbb, azért az előzéses logisztika itt is hasznos volt. Sorra hagytam magam mögött az embereket, úgyhogy nemsokára már a Cseplye-tetőről csodálhattam a panorámát 🙂

2014-06-21 08.44.59

Gyönyörű volt! Napos, kissé felhős idő volt, hűtött a szél, s mivel sikerült előnyre szert tennem, a bozótosban szinte végig futhattam. Hamar elértem a Szent Anna kápolnát, de most nem ott volt a pont, hanem a reptér oldalában, ami közelinek tűnt, ahogy kibukkantunk a fák alól, de jócskán kellett még a száraz fűben kutyagolni a napon, mire elértük a hangárt.

2014-06-21 09.27.24

Üdítőt lehetett kapni, sőt bögrét is hozzá, nem sajnálok érte 150 forintot, cuki emblémás bögre, felcsatolom a zsákomra és indulás tovább. A repülőtér oldalában lefutás a magas füvű nyiladékon a bokrok és fák közt, illatozó zöld fenyves mentén haladunk, majd felkapaszkodás egy keskeny úton fiatalos erdő és kerítés között, mikor látom, hogy mozog valami a bozótban. Nyolcat számolok meg, kisebb kutya nagyságú, turcsi orrú vadmalackák bújnak vissza sebesen a kerítésen, ahogy közeledünk, az anyjuk szerencsére a kerítés túlfeléről hívja őket aggódó röfögéssel. El is felejtettem már, milyen hatalmas egy ilyen disznó… 😮

A napsütésben izzó bozótoson áttörve átkelünk a kisvasút sínein, és hamarosan leérünk Mátrafüredre. Nem esik jól a lábamnak az aszfalton bandukolás, alig várom, hogy elérjük a frissítőpontot. Zsíroskenyér hagymával és további intenzív folyadékpótlás. Továbbmegyek a régi jól ismert sárga sávon a Muzsla-tető felé. A Rákóczi-forrásból is iszom egyet, már csak a hangulat kedvéért, de igencsak elrontja a hangulatom a szertehajigált temérdek szemét 😕 Nekiveselkedem az emelkedőnek, átvágunk az üdülőtelepen és hamarosan megérkezünk Mátraházára. Gyanítom, megint rossz helyen jöttem ki a főútra, itt valahogy sose találom meg a jelzést…
A parkolóban a pecsét mellé fagyi is jár, a rajtnál kapott kuponra. Mostanra elborul az ég. Csak nem lesz eső? 😕

Nem lett, sőt kisvártatva újból felragyog a nap, gyönyörű zöld horhosokban halad az út lefelé, közben Gvel is sikerül beszélni telefonon 🙂 Ő is vidámnak tűnik. A patakhoz leérve a csalánosban elvesztem a jelzést és a forráshoz lyukadok ki, sebaj, legalább iszom. Meg kicsit leülök kiélvezni az erdő hűsét.

Cselesen tekeredik itt le a keskeny ösvény a patakvölgybe, másokat is megtéveszt, de végül rábukkanunk a jelzésre és kedélyesen kocogunk a napfoltos patakvölgyön végig, Mátrafüredig. Közben sebesültet is mentünk.

2014-06-21 12.02.31

Az ösvény közepén hevert hanyatt, azért ily megviselt szegény…

A Máriácska-pihenő szobránál állok csak meg egy percre, innentől a széles sétaút szinte behúz a faluba. Mindig eszembe jut a Téli Mátra kegyetlen utolsó szakasza, s ilyenkor még jobban esik a napsütés.

Beérkezés és pecsételés után épp csak arra marad időm, hogy megváltsam a jegyet és felmarkoljak két zsírosdeszkát, már indul is a vonat. Ledöcögünk Gyöngyösig. Hát… Bevallom, kicsit élménygazdagabb utazásra számítottam. A szántóföldeket csodálni lehet a kocsiból is.

Mindenesetre hamar jött a pesti busz. Ráadásul gyorsjáratú, úgyhogy délután fél kettőre otthon is voltam 😀 Csak egy kis kiruccanás, semmi más 🙂

Advertisements

One thought on “Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat

  1. “El is felejtettem már, milyen hatalmas egy ilyen disznó… ”
    Mondhatni, disznó nagy állat!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s